Érvényes-e még a politika bel- és külpolitikára való felosztása? Egyre kevésbé, mert a globalizálódott gazdaságtól a technológia uralmán, a szabad népességáramláson és a világ amerikanizálódásán át a nagyhatalmi vagy birodalmi befolyásolási szándékokig bezárólag aligha lehet megállapítani, hogy egy adott politikai esemény kiváltó oka hol gyökerezik. Ki a megrendelő, ki a végrehajtó, ki a finanszírozó?
A „kinek az érdeke?” klasszikus megközelítés kiindulópontnak ma is jó. 2024 a magyar „belpolitikában” arról lesz emlékezetes, hogy a külföldi beavatkozási kísérletek egyre kendőzetlenebbé váltak. Az amerikai nagykövet egész tevékenysége vagy az EU parlamentjében lezajló őszi, úgynevezett magyar vita nem hagyott kétséget afelől, hogy elmosódott a határvonal bel- és külpolitika között. Szintén 2024 tapasztalata, hogy a célzott támadások szervezettsége, financiális megalapozottsága és a más országokban is alkalmazott eszközök stílusa arra mutat, hogy külföldről inspirált kormánybuktatási akció zajlik.
Vajon ki a következő? Szájer József, Balog Zoltán, majd Orbán Balázs, most Rogán Antal ellen folyik kilövési akció.
Külföldről óhajtott, támogatott puccskísérlet zajlik a magyar kormány ellen már jó pár éve.
Hogy ez fikció? Aligha. Hiszen amerikai és európai személyek maguk beszélnek egyre nyíltabban ennek kívánatosságáról. Továbbá az utóbbi egy-két évtizedben Közép- és Kelet-Európában számos kormánybuktató folyamat zajlott le ilyen-olyan „forradalmaknak” elkeresztelt formában, a mintázatok alapján feltehetően külföldi háttérrel.